ÁGENS ÉS A TERMÉSZETES VÉSZEK KOLLEKTÍVA

IPSUM

-önmagadat-

RÍTUS CSEND ÉS HANG KÖZÖTT

CODEX VI: A MENNYDÖRGÉS, TÖKÉLETES ELME

1952-ben, a Júdeai sivatagban elkóborolt kecskéiket kereső beduin pásztorok egy nehezen megközelíthető barlang mélyén cserép amforákba rejtett bőr tekercsekre bukkantak.

Ókori-írásszakértők megállapították, hogy a „CODEX”-ek több évszázaddal régebbiek, mint az addig ismeretes legöregebbnek tartott újszövetségi írások.

Olyan kéziratok is felszínre kerültek, amelyeket mind a zsidó, mind a keresztény kánon a szent könyveinek összesített kiadásaiból, - hogy még az emlékezetből is kitörölje - kirekesztett.

PREMIER:        MU SZÍNHÁZ, 2008. 02. 15.-16. 20 óra

Előadások:

2008. március 14., 16. 20 óra

2008. 04. 22., 23.

ALKOTÓK:______________________________________________________________

ÁGENS

ÁRVAI GYÖRGY

SZŰCS EDIT

PARABRYO

PHILIPP GYÖRGY

MUNKATÁRSAK:_________________________________________________________

BERNÁTH GYÖRGY

BOUDNY FERENC

IMRE ZOLTÁN

PAYER FERENC

SZIRTES ATTILA

4 LD KFT.

KÖSZÖNET:_____________________________________________________________

HUDI LÁSZLÓ

LESZTÁK TIBOR

LENZ TÜNDE

PRODUKCIÓS VEZETŐ:____________________________________________________

ÁRVAI GYÖRGY

MU Színház

1117 Budapest, Körösy József u. 17.

jegyrendelés: 466-4627

Az előadásról eddig megjelent kritikák

Fotók

Moderátor:

Sándor L. István – kritikus, az Ellenfény főszerkesztője

Az előadást elemzi: 

Jászay Tamás – kritikus, az NKA Revizor c. online folyóiratának szerkesztője

Karsai György - kritikus, a SZFE tanára

Rényi András - esztéta, az ELTE BTK tanára

A beszélgetést vitaindítónak szánjuk a "kortárs színház módszerei, elvárásai és eszköztárai" témában.

----------------------------------------------------------------------------

Kritikák:

Fotó: Fábián Éva

'Ritkán élni át azt a színházi helyzetet - hogy először gyermeki énem tolakodjon ide - amikor egy előadás teljes futamidejében, a legutolsó pillanatig a "vajon mi fog majd következni" várakozása borzongat. Ritkán élni át olyan teátrumi élményt, melynek szerves részét képezi a színpadot átjáró szag, a szinte látható, mert olyannyira intenzív zene, dal és zörej, de még a levegő páratartalma is. Árvai, alkotótársaival alkimistaként építi föl produkcióit, rendkívüli színházi tapasztaltsága, két évtized gyakorlata újabb és újabb munkáiban esszenciálisan érvényesül. Ezt a fokozott kiterjedtséget, komplexitást hazai terepen talán senki nem produkálja, idegenből vehető példáim közt is legfeljebb az olasz Societas Raffaello Sanzio előadásaival tudnám rokonítani az ő világát. (...) s egy kivételes átéléssel játszó, szokatlan, új színekkel operáló, kiemelkedő erejű előadó: Ágens.'

                                                                                                              Halász Tamás: Halálközeli élménykonyha, kultura.hu,  2008. febr. 16.

'Istenkísértő vállalkozás Árvai György és a Természetes Vészek Kollektíva új előadása, az Ipsum, a szó minden értelmében az. Ágens számos korábbi ősanya-szerepe után ezúttal a világmindenség boszorkánykonyhájának főszakácsaként tevékenykedik. Biztosan lesznek, akiknek nem fog ízleni a főztje.' 

                                                                                                                    Jászay Tamás, revizoronline.hu,  2008. febr. 28.

'Nőstény Cipollánk, aki időnként oxigénmaszkból szippantott egyet, majd alámerült egy tál hideg vízben, amúgy is gondoskodott arról, hogy erős idegzetűeknek és erős gyomrúaknak készült nyersanyagaiból képzőművészeti alkotásokat maszatoljon vagy csepegtessen kivetített tükörasztalaira, egy-egy spontán orgazmus és ezerforrású imádságok kíséretében.'                                                           Göbölyös N. László: Ágens fojtogató színháza, 2008.03.17., klubhalo.hu 

Fotó: Fábián Éva

'A pogány médiaszakácsnő egyszeriben ősi fekete Máriává, elfeledett anyaistennővé vedlik a szememben, aki – miként Krisztus az emberiség bűnét – átvette minden nők szenvedését, mert bár ő maga bűntelen, világra hozta a bűnt, a hús örök körforgását s vele együtt az elmúlást és most, végső kétségbeesésében így fohászkodik: „Vegyél magadhoz megértésből és fájdalomból. Vigyél el innen”. '

                                                                         réna, tiaramagazin.hu, Mária evangéliuma avagy Ágens boszorkánykonyhája

'Ágens beszél, mormol, kiált, bevisz bennünket egy profán-úrvacsorába.
Áldozat-emlék. S közben meg is eszi, amit főz, (most nem mások főzték neki), meg néha zabál, nyal és fal. Mert néha azt is kell, bár nem mindegy mit. És utána ki kell sokszor öblíteni a szánkat is. Ahogy most ő is. Kellene. Miután kimondtuk és megbántuk, hogy kicsusszant. Mert ugye tudunk a nyelvünkkel ölni is. Csak győzzük mosogatószerrel az öblítést, mert drága a víz is, kivéve, ha nincs felszerelve vízóra. És a szavaink is megcsontosodtak, mint Ágens szájából vissza-visszahulló kavics, mert már nem tudunk életet beszélni azoknak, akiknek szüksége lenne rá. De értékek is vannak ezen a pulton, csak el van ásva, mint a Kumráni tekercsek.'

                                                                            Lengyel Péter: Ipsum, avagy a rántott lehellet, kulturpart.hu, 2008. február 22

Budapesti Őszi Fesztivál

2008.10.10. 20:00

Az időn kívül
Árvai György hang- és tértervező, színházi időkutató szakrális térfikciói

AKKU

A kiállítást megnyitja:
Kamondi Zoltán filmrendező 

21.30

Ágens és a Kodály módszer

koncert

„Én perverz vagyok természetesen, mert amit én csinálok, az eleve halálra van ítélve. Engem éppen ez izgat, mert sok halált tudok megélni.” Néhány évvel ezelőtt ekként nyilatkozott a magyar színházi élet egyik legeredetibb díszlettervezője, az experimentális színházrendezőként és zenészkén is ismert Árvai György, amikor arról kérdezték, miként éli meg munkáinak eleve elrendelt rövid életét. Árvai számára azonban a díszlettervezői munka nem pusztán a színpadi látvány megtervezését jelenti: munkáinak makettformáját fontosabbnak tartja a megvalósult változatnál, s ebben a formában számos olyan tervet is őriz, amely soha nem került színpadra. Kiállításán megvalósult és meg nem valósult színpadtervek művészi kivitelezésű makettjei lesznek láthatóak: különös víziókban fogant szakrális terek tervei, amelyek sorsuknál fogva kiszorultak az időből, ezért csak az örökkévalósággal mérhetik magukat. „Elrabolták tőlem az időtlenséget, hát kénytelen vagyok komolyan venni az időt!”

Támogató: VII. Kerületi Önkormányzat [Erzsébetváros] | ELMŰ

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A festő inge
Hermann Nitsch [A] Budapesten

2008.10.11 17:00
Galeria White

Hermann Nitsch 70 | A megnyitó után Giuseppe Zevola nápolyi képzőművész verbális performansza látható

Október 11. | 19.00 | Kheiron Étterem
A festő inge… és ami alatta rejlik | ÁGENS és a Természetes Vészek Kollektíva performansza és díszvacsora Hermann Nitsch köszöntésére

Október 12. | 11.00 | Kheiron Étterem
A festő maga | Reggeli és beszélgetés Hermann Nitsch-csel

Hermann Nitsch a kortárs képzőművészet egyik legkomplexebb, legvitatottabb személyisége. Magyarországon elsősorban botrányhősként ismert: az orgiasztikus „hatnapos játék” kellékeiből készített kiállítás néhány évvel ezelőtt kiverte a biztosítékot Budapesten. Nitsch a bécsi akcionizmus egyik vezéralakjaként hazájában is komoly indulatokat kavart egykor, de a hetvenéves mester négy évtizednyi kiátkozás után mára jóformán megdicsőült Ausztriában: néhány év alatt minden fontos kitüntetést megkapott, 2007-ben pedig megnyílt a művészetének szentelt Museumszentrum Mistelbach.
A festő inge című tárlat reprezentatív keresztmetszetét nyújtja egy rendkívüli életműnek, amelyben az alkotó és a mű olykor alig választható külön egymástól: „az extázis önkívületébe alászálló művész ajzottságának lehető legspontánabb késztetésére befoltozza, beszórja a képfelületet, s intenzitása olykor a színspektrum minden színével foltozza, szennyezi, piszkolja be, fogdossa, keni össze, fröcsköli le az ingét. Az inget sokszor legfőbb díszként és trófeaként akasztom fel egy képre, hogy ekképp gazdagítsam színszerkezetét.”

V. Őszi Irodalmi Fesztivál

A Szépírók Társasága rendezvénye

Petőfi Irodalmi Múzeum

1053 Budapest Károlyi Mihály u. 16. 
 

Október 25. szombat és 26. vasárnap

Nők a férfi (B)irodalomban

 október 25. szombat

 15 órakor

ÁGENSJazz 

Közreműködik: PHILIPP GYÖRGY ének, zene

Író, rendező: Ágens

 

Koreográfus: Gergye Krisztián

 

Ének:

Ágens

Philipp György

Csapó József - Johnny

Laborfalvy Soós Béla

 

Közreműködik:

Stollár Xénia viola da gamba

Madai Zsuzsanna fuvola

Tömösközi László vibrafon, ütők

 

Jelmeztervező:

Béres Móni

 

Fényterv:

Gergye Krisztián

 

Maszk:

Károlyi Balázs

 

Haj:

Bodor Julcsi

 

Koturnus:

Horváth Anikó

 

Hang:

Boudny Ferenc

 

Fény:

Payer Ferenc

 

Köszönet Tasnádi Józsefnek, Kulcsár F. Imrének, Nagyillés Jánosnak. Külön ölelés Gergye Krisztiánnak és Négyesi Móninak.

 

Támogatók:

Budapesti Őszi  Fesztivál, Fővárosi Színházi Alap

OKM, Műhely Alapítvány, MU Színház

 

Médiatámogató:

tűsarok.org

 

Kizárólagos programajánló médium támogató:

 

Technikai támogató:

Artifex 2005, AVControll 

'A kulcskérdés, hogy amikor felidézzük, vajon újraéljük, vagy újraírjuk-e az emlékeinket? Belekerülök-e ugyanabba az időminőségbe, vagy csak kívülről járom körbe a megtörténtet? Létezik-e a múlt, jelen jövő hármasa, vagy csak a folyamatos jelen idő? Élünk-e a metamorfózis lehetőségével, mely bármelyik időpillanatban megkezdődhet? '                Ágens -  Halász Tamás beszélget Ágenssel a Paralell-ben

'ne közelíts,

lépteid zaját halljam csak.

messziről lélegzetedet.

tudjam, közelítesz.

imádsz,

félsz tőlem,

bennem rejtezel el.'

                                                                                   Ágens

’Ágens ’plastic-fantastic-bombastic’ c. darabjában sajátos ütközetet, párharcot, párbeszédet látunk a letisztult és vértelenül szép ideák világa és a legesendőbb, vágykeltő és brutálisabb (női) földiesség között. Aztán ezek a felmagasodó és elérhetetlenül szép ideák (fehér férfialakok, férfi princípiumok) is összezavarodnak, tipegnek, topognak, életre kelnek és vágyakozni kezdenek. Viszonylag egyszerű eszközökkel, olyan alapvető létkérdésekről, filozófiai kérdésekről szól, magas absztrakciós szinten, kimondottan artisztikus módon, mint a múlt megközelíthetősége, egy szerelem történetté válása, a szépség befogadhatósága és megragadhatósága, az erosz kortalansága bennünk. Mintha benne is ez a kettősség élne. Ez az éteri tisztaság, és a szókimondó agresszivitás.’                                                                                                           Nagy Zsuzsa – Lege Artist Medicinae

'Ágens - így nevezik, így hívja magát, így is tanultuk meg az elmúlt évek alatt. Egy nő, akinek természet alatti hangja van, biztosan megszámolta már valaki, hány oktáv, és úgy jár-kel a zene és opera irodalomban, ahogy csak kedve tartja. Na, úgy nem. Mert nem a kedve tartja, hanem a mondanivalója. Ebben a világban, ahol a koncepció megléte gyanús, ahol nem szokás mondani valamit, hanem inkább formába önteni szokás, ott bizony megbízhatatlan művészeti elem az, aki magasról tesz a szokásokra, az elvárásokra, és saját törvényéhez szabja a magas művészeti alkotásokat. Öntörvényéhez - mondhatnánk, de csak az tudja ezt tenni, akinek van. Öntörvénye. Magára szabott világa. Mihez tartása.

Ágens- nem írható bele az általunk már megismert formákba.'

                                                                                                                       Sándor Erzsi – Petőfi Rádió, 2006. november 3.

             'Ágens új produkciója, a ’plastic-fantastic-bombastic’ megmutatja, hogy a végtelen és megállíthatatlanul hömpölygő időfolyam nem csupán megszakítható, de vissza is fordítható. Sőt szükségszerűen vissza is kell fordítani ahhoz, hogy megtanuljunk emlékezni. Hogy megtanuljunk látni: sajátmagunkat, rég elfelejtett és majdani, lehetséges énjeinket. Ágens kortárs operadívából mostanra inkább az idő természetrajzával elmélyülten foglalkozó, annak legapróbb rezdüléseire is érzékenyen felelő előadóművésszé érett. Válaszai nem általános, bármilyen életkorban és lélekállapotban előrángatható receptek. A lefegyverző őszinteség, a megejtő szubjektivitás hatékonyabb fegyver, hiszen a nézőtől is reakciót követel.'

           Jászay Tamás, Irodalmi Jelen, 2006. december

Ágens vette át a Balázs Zoltán rendezte Akropolisz c. előadásban Dávid király szerepét a Bárka Színházban. 

Játsszák: Bakos Éva, Dévai Balázs, Fátyol Hermina,
Fátyol Kamilla, Horváth Kristóf, Kálid Artúr, Oláh Zoltán,
Parti Nóra, Tompa Ádám, Ágens m.v.

Ütőhangszerek: Mogyoró Kornél

Zeneszerző: Sáry László
Díszlet: Ambrus Mária / Gombár Judit
Jelmez: Benedek Mari / Gombár Judit
Dramaturg: Ungár Júlia / Góczán Judit
Koreográfus: Szőllősi András

Rendező: Balázs Zoltán és Zsótér Sándor

Maladype előadása
a Bárka Színházban

www.szinhaz.hu/maladype

a Nemzeti Táncszínház és az Artus – Goda Gábor társulata bemutatja

A Művészetek Palotájában (IX. Komor Marcell u. 1.):

Farkasok társasága

NEO-OPERA-, CIRKUSZ-, TÁNC-SZÍNHÁZ

– A „Piroska és a farkas”, közismert történetének feldolgozása egy új, rendhagyó értelmezésben –

Alkotó-szereplők: Ágens, Bakó Tamás, Csapó József, Erdei Gergő, Fábián Márton, Fekete Dávid, Gergely Attila, Gold Bea, Józsa Bambi Zoltán, Kis Gergely, Korompai András, Magyarkuti Gergő, Méhes Csaba, Réti Anna, Rumi László, Szász Dániel, Téri Gáspár, Turai Bálint, Zambrzycki Ádám,

Zeneszerző: Márkos Albert

Díszlettervező: Árvai György

Jelmeztervező: Lőrincz Kriszta

Fénytervező: Bálint Gabi

Szövegek: Ágens, Goda Gábor, Peer Krisztián 

Gólyalábas szakértő: Rumi László

Speciális kellékek, térelemek: Bodóczki Antal, Haraszti Janka, Kocsis Gábor, Terebessy Tóbiás

Színpadi segítők: Oldal István, Tr.Szabó György

Technikai vezető: Szirtes Attila

Díszlet kivitelezés: Oldal István

Produkciós munkatárs: Rácz Anikó

A rendező munkatársa: Gold Bea

Rendező-koreográfus: Goda Gábor

Külön köszönet: Bajnai Zsolt, Bujtor Balázs, Csárics Sándor, DeColl Ágnes, G. Szabó Hunor, Galambor Ferenc – Fecó, Gallyas Veronika, Hernádi Zoltán, Hidvégi Nóra, Hock Ernő, Kiss Bálint, Kostyák Előd, Lajti Virág, Németh Márton, Szarka Ferenc Guidó

Támogatók: Nemzeti Táncszínház, OKM

Bemutató: 2007. szeptember 26. 19h

További előadások:     

2008. február 20. 19h

2008. április 9. 19h

2008. május 20 19h

jegyinfó: www.mupa.hu

Április 28. (20.00) - MU Színház

(Kovács Dezső: A Paradicsom pora, Színház, ATP különszám)

APOKRIF – kiállítás megnyitó

Április 30. (19.00) - MU Színház

Kiállítás Gergye Krisztián fotómontázsaiból a MU Színház galériájában.

A megnyitón Gergye Krisztián Apokrif című performansza lesz látható.

A kiállítást megnyitja: Árvai György

A megnyitón közreműködik: Ágens (ének), Gresó Nikloetta és Gergye Krisztián (tánc-improvizáció)

Tavaszi áldozat

Április 30. (20.00) - MU Színház

A kilencvenkilencperc című kortárs triptichonból készült keresztmetszet.

Gergye Krisztián Társulata, a Közép-Európa Táncszínház, valamint a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.

A darab inspirátora: FRANCIS BACON

„Fantasztikus a módszer, amellyel Gergye Krisztián már sokadjára kelti életre egy általa kiválasztott festő életművét szőröstül-bőröstül a színpadon. (…) most Francis Baconét.

(Maul Ágnes: Lenyúzott pátosz, Táncélet.hu)

Május 23., 24. (20.30) – TRAFÓ KMH.

„…a mélabúnak a tudás űrjéről való érzés, vagy az érzés űrjéről való tudás a legjellemzőbb tulajdonsága." (Nádas Péter)

A melankólia földjegy, a Szaturnusz bolygó jegyében áll, a gravitációhoz, a testhez kapcsolódik. De a gondolkodás aktusát is önmagában foglalja, a kivételes szellemi teljesítményt.

Aby Warburg művészettörténész, aki a test prehisztorikus emlékképeit is kutatta, összefüggést talált az antik mítoszokban fellelhető fejvesztés (lefejezés), és a gondolkodás "testbeszéde" között: a saját kézzel megtámasztott fej, a lefelé billenő halánték a támasz nélkül maradt ember "érthető" gesztusa. Ez a melankolikus testtartás jellemzi Dürer Melankólia című rézmetszetét épp úgy, mint a Rodin-szobrokat, vagy Dali mesterséges mankóit.

Az értelmező szótár szerint a melankólia búskomorságot jelent, mániás depressziós elmebajból fakadó tartós lehangoltságot, levertséget. Eredetére tekintve ógörög szó: „melainé cholé" magyarra fordítva „fekete epe". Hippokratész szerint, akiben ez a testnedv túlteng, rendkívüli tudás birtokosa. (Hegedűs Sándor)

2007. május 4. MU Színház 20 óra.

Ágens+Tasnádi József+Szent Efrém Bizánci Férfikar:

Ulixes

intraperszonális opera

Írta és rendezte:

Ágens

Látványtervező képzőművész, videomovie:

Tasnádi József

Ének:

Ágens

Szent Efrém Bizánci Férfikar

Zenészek:

Jávorka Ádám brácsa

Mogyoró Kornél percussion

Táncos:

Négyesi Móni

Operatőr:

Bredár Zsolt

Beszélgetőtárs:
Ivacs Ágnes

Zene:

Görög-bizánci énekek, Ágens, Jávorka Ádám

Koreográfus, fényterv:

Gergye Krisztián

Jelmeztervező:

Béres Móni

Maszk:

Károlyi Balázs

Hang:

Boudny Ferenc

Fény:

Totó

Támogatók:

NKA Színházi Alap

NKÖM, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Műhely Alapítvány, MU Színház

Technikai támogatók:

AV Control, Artifex  2005

Médiatámogató:

tűsarok.org

Kizárólagos ingyenes programajánló médium:

‘fogalmazok,

egymás mellé írom a szavakat,

gondolatokat gondolok melléjük,

megpörget az idő,

s a szavak gondolnak maguk mellé

engem’

                                                           Ágens

'Volt egy álmom: egy hatalmas könyvet olvastam, szépen formált betûk, ismeretlen nyelven. Hirtelen eggyé lettem a szöveggel, vizuális és egyben auditív jellé lett a szó, a mondat. Hanggá vált. Tudtam, hogy a kép egy gondolat, s a gondolat én vagyok­: tér- és képélmény, tele érzetekkel. Olvastam, faltam a hangbetûket, melyek egyre inkább behúztak, majd belöktek egy vizuális térvilágba. Egyszerre láttam és hallottam a szavakban és mondatokban rejlő gondolatokat­; körülöttem, alattam, fölöttem mindenütt szavak és a képeik jelentek meg. Ugyanazon dolgok hallatszottak és látszódtak is egyben. Majd a kép szöveggé lett, amit már nem értettem és éreztem. Összemosódtak a betûk, elveszítettem a kontaktusomat, nem láttam többé. Ezt az élményt – tér-, hang- és érzetkomplexumot – szeretném az ‘Ulixes’ c. intraperszonális operában megközelíteni.

Ulixes. A betöltött pillanat-idő élménye,  időmonológ. Szerepváltások, belső idő- és tudatkalandok.

Mindannyian vágyunk az időnkívüliségre. Te is! Ki így, ki úgy túrja magát bele. Az igazi történetek a tudatunkban jönnek létre, történet kiegészítő, szürreális effektekkel. A legfontosabb, hogy mit élsz át az időből és hogyan teszed azt. Az Ulixes az átélt idő személyen belüli szereplehetőségeivel foglalkozik, a zene és a kép nyelvén. Tudatopera, – opera alatt az egymûfajúságot, a mûvészeti mûfajok összegző megjelenését értve.

A kérdés: benne vagy-e az Időben? Vagy kívüle létezel?'

                                                                                                                                                                                                 Ágens 

’… Az Ulixesszel kapcsolatban, azt gondolom, helyesebb a belső idő felemlítése helyett azt mondani, hogy Ágens sajátjának tekinti az időt. Nagy leleménye – akár tudatos, akár nem –, hogy megfordítja az alá-fölérendeltségi viszonyt, és korlátait levetve ő „parancsol" az időnek. Felfedezi az idő lineáris folyamatának réseit, és ehhez megtalálja a megfelelő eszközöket is. A színpad (sőt a nézőtér és a kinti kávézó) minden része más-más idősíkot képvisel, amelyek között Ágens szabadon mozoghat; átjárása van az idősíkokon – ellentétben determinált, egy meghatározott korhoz kötött szereplőivel. Ugyanígy „átjár" a hangja is a különböző hangszínek, hangmagasságok, artikulálatlan hörgések és húsba vágó dallamok közt. Ő az abszolút főszereplő – a többiekhez viszonyítva időn kívül.’

Vida Virág: Privatizált idő - Színház, 2006. január

'Az Ulixesszel kapcsolatban, azt gondolom, helyesebb a belső idő felemlítése helyett azt mondani, hogy Ágens sajátjának tekinti az időt. Nagy leleménye – akár tudatos, akár nem –, hogy megfordítja az alá-fölérendeltségi viszonyt, és korlátait levetve ő „parancsol" az időnek. Felfedezi az idő lineáris folyamatának réseit, és ehhez megtalálja a megfelelő eszközöket is. A színpad (sőt a nézőtér és a kinti kávézó) minden része más-más idősíkot képvisel, amelyek között Ágens szabadon mozoghat; átjárása van az idősíkokon – ellentétben determinált, egy meghatározott korhoz kötött szereplőivel. Ugyanígy „átjár" a hangja is a különböző hangszínek, hangmagasságok, artikulálatlan hörgések és húsba vágó dallamok közt. Ő az abszolút főszereplő – a többiekhez viszonyítva időn kívül.'

Vida Virág: Privatizált idő - Ulixes, Színház, 2006. január

’„Ágens, amit most csinál, kissé még merészebb – egy teljesen individuális létezőt, a maga alkotta hangot simítja eggyé a görög-bizánci énekekkel s a látvánnyal, hogy ne csupán a hangja váltson ki valamiféle hatást, de a darab részletei váljanak messzire repítő egységgé.'                                                                                                    Györe Gabriella: Útravaló vándoroknak, litera.hu, 2005. 11.14.