Előadások/
Munkák
Interjúk Kritikák/
Írások
Publikációk Képek Videók Ágens CD Audio Hírek E-mail Közhasznúsági
melléklet
2013. évi
pályázat
Támogatók:


1

FATUM (végzet)
sorsjáték

 

2

2009. december 11. 20 óra fotós főpróba, december 12. 20 óra Premier, 13. 20 óra előadás
MU Színház
(1117 Budapest, Kőrösy J. u. 17., 466-46-27, 209-4014)

Író, rendező: Ágens
Koreográfus: Gergye Krisztián
Szereplők:
Ágens, Fogarasi Gergely, Madák Zsuzsanna, Philipp György, Simán Éva,
Károlyi Balázs,
Dramaturg: Madák Zsuzsanna
Zenei szerkesztő: Philipp György
Jelmeztervező: Szűcs Edit
Látvány: ÁgensPhilipp Judit
Maszk: Károlyi Balázs
Fény: Kormosói Róbert
Fotó: Kővágó Nagy Imre

Támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap Színházi Alap, Oktatási és Kulturális Minisztérium Független Színházi Műhelyek támogatása, Gergye Krisztián Társulata, Port.hu
 www.agens.hu
odiumart.blog.hu

’Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.’                                   Zsoltárok könyve, 139.16
 

A Fatum, a tavaly elkezdett sorsjáték trilógia középső darabja. Az Ira (düh) kezdte a sort a düh természetrajzával foglalkozva, azt egy elemelt, mágikus világba helyezve. Oda, ahol a gondolatból teremtő erő válik, test és hang. Forma és valamely vallásokat egyesítő vallás olvasható képlete. Misztériumjáték. Tarján Tamás Weörös Sándor 1938-ban írt Theomachiájához hasonlítja, melyben ’az a magma bugyborékol, amely hetven évvel később Ágens istenkereső, pokoljáró színpadán, a játék több vallást is adaptáló ateizmusában, istenhiányában éget.’1. Becsey Zsuzsa2 letisztult, antik világról beszél a darab kapcsán, mely arányban és egyértelműen olvasható szimbólumok segítségével mutatja be a brutalitást, a szépséget, s tiszta, átlátható rendben egyesíti azt. Végh Attila3 Szophoklészt idéz az előadással összefüggésben, Jászay Tamás4      a szakrális és profán egyidejű és egylényegű megjelenését firtatja az Ira-val kapcsolatban, ahogy a hétköznapit, a mindenki által megtapasztaltat beemeli egy misztériumjátékba. A Fatum ezt a gondolatot folytatja az elkerülhetetlen végzet és a halál kutatásával, a görög drámák dramaturgiai rendszerére támaszkodó sorsjátékba finoman és mellékszálként beleillesztve a Gólem történetet.  A végzet és a kihordott sors viszonyát vizsgálja.

A különböző kultúrákból beemelt mitológiai elemeket használó történet nagyon egyszerű. Három nő – Madák Zsuzsanna, Simán Éva, Ágens - igazgatja a sors szálait, s a bekövetkező élettörténetek felett hatalmat gyakorol. Azonban a nők is teremtett, létrehívott lények, a holtak birodalmából hívattak elő. Megidézőjük az énekes (Philipp György), ki az isten és az emberek közötti világ átjáró hírnöke, s a plasztikai sebész, maszkmester (Károlyi Balázs), ki a nő három tökéletes archetipusát kísérli meg létrehozni. A rendszerbe hiba csúszik, köztes, torz lényeket teremt. A hírnök idejekorán érkezik, dalai számtalan lelket idéznek, s a félig kész testekbe mindőjük beköltözik. Az ének egy a hirnököt sújtó átok miatt, nem várt hatalmat ad a Gólemeknek (tudáshoz juttatja őket), felelőtlen, önös, élvhajhász, békétlen, kérlelhetetlen nőstényeket emel a világra, kik belátás és bölcsesség híján szövik a sors fonalát. Elátkozott, hiú, irígy, féltékeny, gyilkos végzetet igazgatnak, a maguk képére formálják a történeteket, melybe az isten(ek)nek sincs beleszólása. A szent énekeket félreértelmező, a tudást és az információt rosszra fordító némberek uralják az ember életét. Hatalmat kapnak, s visszaélnek vele. A bennük éppen uralkodó lélekhez igazodó, állandó változásban lévő testtel veszik birtokba a világot. Hektikus átokhozók. Az időközben áldozattá váló énekes sziszifuszi munkával, mágikus dalaival oldja, gyengíti a kimondott (fatum)kötéseket, s az isten(ek) segítségéért folyamodik. A Moirák (vagy Párkák) döntéseit az isten(ek) sem bírálhatják felül, ezért létrehozzák a szabad akaratot, s az ember sorsa bizonyos hányadában maga ítélhet maga fölött, azaz rajta áll, hogy a hozott anyagot, képességeit, meghatározottságát, környezetét felelőssége teljes tudatában hogyan és mivé formálja. A bejárandó út lehetősége adott, mégis végtelen megoldása létezik. Az átjárás adott (művészet, tudás), egyénre szabott, hogy ki mire használja az információt, a találkozásokat, a saját talentumát. A megítélhetetlen hogyan került az ember kezébe. A teremtő(k)nek kicsúszik a kezéből a teremtés. Az ember önteremtővé lett. Egy feltételt szabott e képesség tökéletes birtoklásához, hogy tisztázza, önmagához és a halálhoz való viszonyát.

3

         A Fátum egy 21. századi kétszintes misztériumdráma, amelyben egy boncterem szolgáltat lehetőséget a földi illetve a szellemi világ találkozásához. Azonban a kereső ember, még a szellemek által sem képes közelebb jutni a végső kérdésekhez.

Az előadásban az Egyiptomi halottaskönyv, Oscar Wilde, Nietzsche, Kleist, Shakespeare, Ágens, Hamvas Béla végzetszövegei jelennek meg hasonlatosan az Ira-ban használt szövegkezelési technikához, ahol Shakespeare, Euripidész sorai illeszkedtek finoman egymáshoz. Egy párbeszéd a Fatum szövegkönyvéből:  

’Ajkaimon a hatalom szavaival
Lemerültem a zúgó vizekbe.’
’Minden titkot feltár a hosszú, végtelen
Idő, s a napfényen levőket elfedi.’
’Megtanítottam az istenséget újra járni;
láttam ama hely urát.
Magamra öltöttem az isten köntösét;
Részt vettem a vidék titokzatos szertartásán.
Voltam rejtező, elföldelt, eltemetett,
És mégis elértem a kaput, mely innen kifelé vezet.’
’Átlépheted a küszöböt,
Mivel ismered a mágikus neveket.’
’Bizony sokat ismernek meg a látó
Emberek; de előre látni senki se jós
Bárhogy akarja, a jövendőt.’

A darab dramaturgiájára (mint ahogyan azt eddigi darabjainkban is ez a jellemző) filmes vágástechnikát alkalmazunk. A történet nem folyamatában, hanem egymásmellettiségében és egyidejűségében értelmezhető. Az eseményelemek nem az időben tagolhatók (csakúgy, mint az Ulixesben, az Ira-ban, a Plastic-fantastic-bombastic-ban, a Purcell piknolepsziában), hanem az azt előhívó nagy történetben magában, a Fatum-ban, a kimondottban, az elkerülhetetlen végzetben.

A nők jelleme, személyisége folyton változik, kislányból öregasszony, majd androgün ember, fúriából szűz, később ölelő anya, élveteg szépasszonyból fóbiás fiatal, majd hiéna válik a nézők szeme láttára. Mindezt a plasztikai sebész, maszkmester és az énekes hathatós segédletével, a nyílt színen történő formaváltással. Ez egy idő után felgyorsul, nem hagy időt a formának, hogy kövesse a belsőt, torz külsőt és torz történetet eredményez. A nők minden alak- és lélekváltása hat és formálja az ember életét. 
A sorsok felett hatalommal bíró ’Moirák’ a történet folyamán rájönnek, hogy önmaguk végzetét írják/fonják/vágják, kizárólag önmaguk sorsának igazgatására ítéltettek. Egy társasjáték részeivé válnak.
Ágens


Jegyzetek:

  1. Tarján Tamás: Köldökzsinórból flagelláns korbács, 2009. február 14., Népszava, Szép szó
  2. Becsey Zsuzsa: Elmaradt dolgokból,  2008. 12. 14. - Ágens: Düh, Irodalmi Centrifuga
  3. Végh Attila: Ágens és a belül hullámzó sár, Magyar Hírlap, 2009.01.15.
  4. Jászay Tamás: Haragban a világgal, revizoronline.hu, 2009.02.24.