A Daimón lélek
Németh Ágnes kiállításához

Németh Ágnes szobrász Ernst Múzeum-béli kiállításának része a Daimon c. előadás. Számomra a Daimón, az az emberi értelemmel nem megérthető, az ember érzékszervein túl létező démoni világ, mely bizonyos időközönként betör az ember való valóságába, hogy figyelmeztessen arra, hogy mennyire semmik vagyunk. Mennyire nincs birtokunkban a világ ismerete, mennyire nincs hatalmunk a történeteink felett, s mennyire nem attól függ a történet iránya, hogy beleengedjük magunkat vagy sem. A dolog maga ragad el és visz oda, ahova vinni akar. A Démon isten áldozatra vágyik. S ha vágyik rá, megtalálja azt. Pofáját belemeríti az emberi történelembe/történetbe és kiharapja, mi neki jár. Kitép abból, amiben eddig voltunk és új ismeretekkel halmoz el. Borzalommal teli és gyönyörrel kecsegtető ismeretekkel. Lenyom a mindannyiunkban motoszkáló 'ősmélységbe', s olyan világot mutat, mely létező ugyan, de érintkezésünk a Daimón megjelenéséig, nem volt vele. S mely világról sejtettük, hogy van, de senki sem gondolta, hogy valaha is tudomásul kell vennie. Pedig a Daimón áldozatot akar. Szenvedő áldozatot. Széttép és összerak, koncul dob más haragvó isteneknek vagy az alvilág fekete hóhérainak. S megindulnak a kivégzőosztagok, humán mivoltunk itt már semmit sem számít.
Áldozattá válunk.
A kérdés: mi hívjuk, vagy kinéz bennünket magának, beleszuszog a nyakszirtünkbe, összerezzenünk, majd kinyújtjuk a kezünk. Vagy elragad, s nem térünk vissza többé, megszünik a hely, a tér és az idő, legalábbis az, amit eddig annak neveztünk. A fájdalom, az áldozat mértéke, attól függ, hogy a test vagy a lélek sebe kell neki. Mindenképpen áldozattá válunk, akár mi követjük el, akár velünk teszik.

A Daimón c. előadás Németh Ágnes kiállítási terében történik. A Daimón szobor előtt egy élőlény lélegzete hallatszik Lassanként kivehetővé válik egy nőstény alakja. Hangot ad.

Az előadás története, útja az emberi fájdalom és félelem története, útja. Kottájában megtalálhatóak a test és a lélek áldozatának, a démon és az áldozat 'pozíció'- váltásainak, a még emberi tudattal érinthető isteni és szférikus világnak a hangjegyei. Az énekes ezt énekli le.