Show me how to live
THEALTER International - Szabad Színházak XIII. Nemzetközi Találkozója
SZASZSZ - IX. Alternatív Színházi Szemle Szeged

Utoljára, a kedélyes díjkiosztó elott, egy tonnás produkció. Ágens és Gergye Krisztián: Tenebraeje nem a színpadtechnikától ennyire nehéz és nem is a játszók kilóitól. A szöveg, amit Ágens latinul celebrál, talán az Ószövetségbol való, vagy hasonlóan régi, porladt és sötét helyekrol származhat, az énektechnikájával pedig az opera-dívákét dekonstruálja. Ágensrol az tudható, hogy egy bozótos labirintusban sárral bekenve magára hagyták egyszer énekelni, mint egy noi Lear királyt, és azóta tudja ezeket a mocsármélyi, ösztönös hangokat magából elocsalni, mintha a föld alól énekelne. Gergye Krisztián ehhez harmadmagával és meztelenül táncol Kokoschka és Klimt képeinek szex- és halálkultuszát és idézve. Ez a századelos dekadencia, amely a test halandóságáról és a szexualitás minden racionalitást romboló mivoltáról beszél, következetesen fordul elo most már Gergye utóbbi évben létrehozott koreográfiájában. (A jávai mozgáskultúrát azért nem említem, mert azt nem ismerem, így nem is tudtam beazonosítani, bár tudom, hogy hatott a koreográfusra.) A következetesség és az önálló formanyelv meggyozo, az eloadás bovebb elemzést is érdemelne. Gergye Krisztiánt érdemes lesz megnézni, akármit csinál a következo évadban. Az édes pillanatok addigra mindenesetre begyujtve, rendszerezve és raktározva. A többit pedig nem felejtjük, okulásul.