Egy díva magánmitológiája

Ágens: Égi-földi

Ez az a zene, ami nagyon könnyen jégre viszi az íróembert, mert annyira egyedi, annyira nélkülözi a paneleket, hogy nehéz fogalmi keretek közé szorítani.

Nekifuthatnánk messziről, fölsorolhatnánk a rokon kortárs énekesnőket Meredith Monktól Maggie Nicolsig, elidőzvén Diamanda Galasnál vagy Shelley Hirschnél, de nem jutnánk közelebb a dologhoz. Tudható, hogy Gyimesi Ági magából bányászta ki ezt a zenei világot hosszú évek alatt, másrészt ténylegesen sem rokona, sem ismerőse az előbb felsoroltaknak.

Közelíthetnénk a forma felől, próbálkozhatnánk műfajokat összezsúfolni az operától a bluesig, de nem tesszük. Kreálhatnánk új kategóriákat, de a konkrét zene levetné magáról, mert nincs előzménye, mestere, és nem is lesz követője, tanítványa.

Megkísérelhetnénk segítségül hívni a költészetet: „Mágikus dalok, melyek a túlvilágot idézik meg: ártó és jóságos szellemeket, holt lelkeket és eleven isteneket. Ez a zene a mélylélek sírboltjait feszegeti föl, de ne gondoljunk holmi hullagyalázásra, hiszen tudatunk fogalmi-racionális védőpajzsa mögött az eredendő szépség, harmónia, világrendnyomaira bukkanunk.”

Maradjunk annyiban: ez Gyimesi Ágnes magyar énekesnő első kereskedelmi forgalomba került, Boudny Ferenc közreműködésével készült lemeze.

Különös, mély, intim, gazdag, zavarba ejtő, és nagyon szép zene.