Ki szabadult?
Az Éjszakai állatkert című antológia bemutatója,
Írók Boltja, 2005. október 26

Nagyszabásnak nagyszabás volt a vállalás - ha a kiszabadított vadállatok nyugodtnak tűntek is a kosarakban, ahogy a távozáskor fizető közönséget elnéztem, elég jelentős területekkel növelték mindenkori territóriumukat. A hosszú ünnep során nyilván sok ágyban feküdtek, s bőrük mintázatát sokan vetették beható vizsgálat alá.

"Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak / Én nem - mondta a rács - engem majmok köré zártak." - énekelte nagy átéléssel D. Nagy Lajos a Rolls Frakció egyik számában. Ha visszagondolok azokra a percekre, amelyeket az Írók Boltjában az első átfogó, a női szexualitással foglalkozó antológia bemutatóján töltöttem. S ha eszembe jut, hogy az Artizánok - Forgács Zsuzsa Bruria, Bódis Kriszta és Gordon Agáta - közös erővel szabadították ki az Ady-szobor előtt egy asztalon felállított kanári-ketrecből az antológia példányait, majd szaxofonszó mellett vonultak át a kávézóba, hogy megünnepeljék a szép, nagy, vaskos, és éjkék antológia világra bújását.

Hajtott a kíváncsiság - ha már többek szerint, idézem, posványos irodalmi közéletünk egyik rendhagyóan nagyszabású eseményéről volna itt szó, akkor mi is történhetik a bemutatón. Miután Müller Péter Sziámi (avagy Jonathan Müller Kiadó) ajtóőrként engedte be a tisztes számban egybegyűlt közönséget - nem, nem csupa nő -, az írónők elfoglalták a helyüket a három kosár kiszabadított antológia mögött, s Forgács Zsuzsa Bruria köszönetet mondott a szaxofonszólóért (My favourite things, John Coltrane), Bódis Kriszta beszélt arról, hogyan jöttek össze az Artizánok. Ebben szerepet játszott Gordon Agáta Kecskerúzs című regénye, s a Tiloson hetente jelentkező műsora, de Forgács Zsuzsa Talált nő című könyve és Bódis Kriszta Kemény vaj-a is - ezekkel a művekkel kerültek egymás látószögébe az alkotók, s Forgács Zsuzsa mindnyájuk által elfogadott és támogatott ötlete alapján meghívtak jó néhány nőt, hogy írják meg, mit gondolnak a női szexualitásról. Forgács Zsuzsa szerint irodalmi korszakváltás a kötet - ezt jelképezi számára a számmisztika közvetítésével, hogy 33 nő 56 műve szerepel az antológiában - 89 pedig itt is, mint a magyar történelemben, rendszerváltás. (Külön örültem, hogy október 23-a közelében az 56 mű számmisztikai értelmezésébe nem csúszott bele ugyanekkora lendülettel -- bajos lett volna kikeveredni belőle; bár minden hasonlat sántít egy kicsit.)

Kiderült, a címet és a fülszöveget a könyvhöz Bán Zsófia írásából választották az antológia élére - az Éjszakai állatkert ötletét méltató passzus nyilván szintén a felszabadulást szimbolizálná itt, de legalábbis annak a felismerésnek a tudatosítását, hogy más élettérről van szó, egy eddig talán láthatatlan, de most előtérbe kerülő, mert előtérbe tolt területről. Bódis Kriszta, hiszen először találkoztak az antológia írói közül ennyien együtt, azt kérdezte meg a jelen lévőktől, hogy hogyan hatott rájuk a felkérés. Kiderült, volt, aki úgy érezte, nagyon régóta vár erre, mások először megrémültek, később viszont örültek annak az írásnak, ami a felkérésre született, megint mások - mint Bánki Éva -, egy már kész írást adtak a kötetbe. Több felkért író kimaradt - hogy kik és miért, erről nem akartak beszélni.

Bekerült viszont az antológiába Bárdos Deák Ági és Nagy Kriszta Tereskova is - ők itt voltak a bemutatón is, s ellenállva annak az elvárásnak, amely személyiségük alapján a mindenkori rendbontó szerepét osztaná rájuk, nagyon visszafogottan nyilatkoztak arról, ők hogyan élték meg a felkérést, s az írást. Szót kapott Abody Rita, Bán Zsófia, Drozdik Osolya, Radics Viktória és Rajsli Emese is; a könyvből nem hangzottak ugyan el részletek, s a női szexualitás mibenlétéhez sem férkőztünk sokkal közelebb, de az kiderült, hogy van itt egy olyan téma, ami sokakat érint, s még többeket érdekel.

A bemutatót Ágens zárta Oh, baby című hangkölteményével - a közönség mögül, a könyvespolcok közül vágta át magát, s haladt az ülő írók elé, irdatlan hangterjedelmét hol visszafogva, feltartóztatva, hol teljesen kiengedve, hangszínének árnyalatait a meleg, megértő tónustól a ketrecébe zárt frissen befogott vad vérengző önmarcangolásának megjelenítéséig villogtatva fel, suttogások és sikolyok között ingadozva, mély tudatossággal keltve életre a tudattalanba burkolt szenvedélyt a néma csendig játszott dalban, mindent felvillantva arról, amiről valóban beszélni kellene, ha a női szexualitásról ejtünk szót. Hogy a kötet írásai ebből mit tudnak visszaadni, s a sorozatnak szánt antológia hogyan építi majd tovább önmaga mitológiáját, egyelőre a hangok utáni csendben remegő kérdés marad.

Nagyszabásnak nagyszabás volt a vállalás - ha a kiszabadított vadállatok nyugodtnak tűntek is a kosarakban, ahogy a távozáskor fizető közönséget elnéztem, elég jelentős területekkel növelték mindenkori territóriumukat. A hosszú ünnep során nyilván sok ágyban feküdtek, s bőrük mintázatát sokan vetették beható vizsgálat alá. Hogy be tudják-e járni a megnövelt területet, vagy bénán bicegnek csak félfenéknyi körben körbe, netán csak fekszenek, s hagyják futkosni bőrük alatt az apró remegéseket; s hogy mintázatuk esztétikai élményt nyújt-e, vagy csak zsigerit, esetleg egyiket sem, már a vadak dolga - attól is függ, ki meddig volt bezárva. Ha nem mozdulnak is, a rács túloldalán lenni néha önérték - vagy annak tűnhet. S hogy ki van zárva, ha ami kiszabadult, bent marad, -- ki van zárva, hogy szabadulása előtt bárki megmondaná.

Az antológia szerzői: Kupcsik Lidi, Abody Rita, Tóth Krisztina, Drozdik Orsolya, Kiss Noémi, Bódis Kriszta, András Hanna, Selyem Zsuzsa, Rapai Ágnes, Forgács Zsuzsa Bruria, Bán Zsófia, Radics Viktória, Berniczky Éva, Kapecz Zsuzsa, Niran Judit, Rajsli Emese, Lángh Júlia, Bánki Éva, Bozai Ágota, Gordon Agáta, Csinszka, Korzáti Erzsébet, Harmos Ilona, Polcz Alaine, Zsámboki Mari, Erdős Virág, Bárdos Deák Ágnes, Pál Kata, Karafiáth Orsolya, Harangi Andrea, Nagy Kriszta Tereskova, Fiáth Titanilla és Hidas Judit.